Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Köznevelés vagy közoktatás?

Az MPK új tematikus blogja

Köznevelés Projekt

„A tanulás nem felkészülés az életre, a tanulás maga az élet”

(John Dewey amerikai filozófus és pedagógus)

Ezekben a novemberi napokban, amikor az iskolák soron következő állami kézbe vételétől, valamint ennek várható és kiszámíthatatlan hatásaitól hangos a média, és a pedagógusok meg a második Orbán-kormány viszonya rosszabb, mint bármikor, aligha van fontosabb közpolitikai terület a köznevelésnél. Ezért döntött úgy a Méltányosság Politikaelemző Központ és a Történelemtanárok Egylete, hogy közösen konferenciát szerveznek december 4-én a köznevelés témájában. A konferencián Thaisz Miklós, az Oktatási Államtitkárság politikai tanácsadója tart előadást arról, honnan és hová jutott el a kormány a köznevelés 2010-től tartó reformja során, milyen szakmai viták és konfliktusok előzték meg az érintett döntéseket, és végső soron milyen eredményeket várhatunk a reformoktól. Ezt követően a Történelemtanárok Egylete és a politikai elemző intézetek meghívott fiatal szakértői beszélgetnek a témáról.

Úgy gondoltuk, hogy mintegy „hangulatcsinálóként” a konferencia előtt, és felbuzdulva az Amerika Projekt sikerén, útnak indítjuk következő tematikus blog-sorozatunkat, amelynek témája szintén a köznevelés. Köznevelés? Már maga a szó is éles indulatokat kavar: egyesek botránynak tekintik már a gondolatát is, hogy az iskolának (és főleg az állami iskolának) nevelnie is kell (lehet). Lehetséges-e a 21. században „nevelni" a politikai közösség tagjait, avagy azoknak van igaza, akik szerint az iskola feladata egyedül az oktatás? Egyebek között erre a kérdésre is keressük a választ közpolitikai kalandozásunk során, bejárva a magyar köznevelési rendszer vitatott területeit (pl. az iskolák államosítása, a szakképzési rendszer), a külföldi oktatási reformok szövevényes világát, és végül kiemelten a politikai nevelés témáját.

Két héten keresztül, november 20-tól december 4-ig rendszeresen megjelennek a köznevelési rendszer különböző aspektusaira reflektáló bejegyzések. Az Amerika Projekthez hasonlóan az intézet elemzői mellett vendégszerzők is részt vesznek a blog írásában. Kifejti véleményét a tanár, az oktatási szakember és a politikai tanácsadó. Menet közben külföldi agytröszt-anyagokat és filmeket is ajánlunk.

Legelőször egy magyarázattal tartozunk a kedves olvasónak: bár a magyarországi köznevelési rendszer sorsa foglalkoztatja – joggal – a közönséget, mi úgy véljük, hogy nem tudunk addig érdemleges bírálatot mondani a kormányzati műről, amíg nem vizsgáljuk meg, hogy a tőlünk nyugatabbra fekvő országokban milyen dilemmákkal küszködik az ottani iskolarendszer, és a nyugati oktatáspolitikai kormányzatokat, valamint az agytrösztöket milyen problémák foglalkoztatják. Hipotézisünk szerint az iskolarendszerek kihívásai – árnyalatnyi különbségekkel – hasonlóak. De a válaszok eltérőek. És lehetne tanulni a Nyugattól e téren! Ezért nem szűkítjük le a vizsgálódásunkat pusztán a magyar köznevelési rendszerre és reformra, hanem bemutatunk néhány nyugati példát.

Az elemzők és vendégeik egyaránt élesen, de méltányosan fejtik ki álláspontjukat a köznevelés jelenlegi rendszeréről, és a jövő lehetséges útjairól. Nem akarjuk a szakmai, társadalmi és politikai vitákra fordítható csekély időt és energiákat ideológiai, vagy még inkább semmitmondó, vulgáris ideologizáló veszekedésre fecsérelni! Azt akarjuk, hogy a köznevelésről folyó viták kimozduljanak a holtpontról: tartalmas, szakmailag megalapozott, élesen polemizáló, de nem veszekedős eszmecsere elindításában vagyunk érdekeltek!

Sorozatunkkal e vita kibontakozását kívánjuk elősegíteni, s bízunk benne, hogy sokan követnek bennünket ezen az úton, amelynek végállomása – a távoli, felhőkbe burkolózó üveghegyek mögött – egy közösen megalkotott új köznevelési (vagy közoktatási?) rendszer lehet.

Most pedig, ha olvasóink is úgy akarják, kezdődjék el az utazás az oktatás-nevelés világába!

Ha szeretnél többet megtudni a Köznevelés Projektről látogass el Facebook oldalunkra!

https://www.facebook.com/pages/M%C3%A9lt%C3%A1nyoss%C3%A1g-Politikaelemz%C5%91-K%C3%B6zpont/94208108737?v=wall

0 Tovább

Háát nooormális???

 

15 fővel indul Lipóton az újra indított alsó tagozatos iskola. Ráadásul kéttannyelvű (angol-magyar). Lipót egy nagyon kellemes üdülőfalu a Szigetközben. 30 millió kormányzati pályázati pénzt nyertek, és 9 millió önerőt raktak hozzá, hogy ez megvalósulhasson. Ide ment Hoffmann Rózsa a nemzeti tanévnyitóra, és a tanulás fontosságáról beszélt. Ugyanakkor a Lipótmező a hazai szlengben a bolondokháza alternatívája is, s ezúttal is vannak kérdések.


1. A Fidesz korábban az iskolabezárások ellen kampányolt. Hány eredményt is tudunk országosan felmutatni a visszacsinálásra? (15 kisdiák 4 tanár kezdi okítani, ez általános az országban?)
2. A lipótiak ha már kéttannyelvűt indítottak miért nem a németet vagy a szlovákot választották? Azt hiszik, hogy az angol a világnyelv, és ezt helyeselni fogja a kormány?
3. Ha az angol kéttannyelvű iskolák a nemzeti felemelkedés és a hátrányos helyzetűek esélyegyenlőségét szolgálja, miért rebesgetik folyvást, hogy a kéttannyelvű iskolák közül az angol-magyar állami finanszírozását kívánják legelőször beszüntetni?


Miközben a kormány egy kéttannyelvű iskolát választott a megnyitó helyszínéül, az ország más részeiben ilyen iskolákban a szülők kezdenek szervezkedni, hogy megmaradhassanak ezek az inézmények. (Gyerekeim ilyenbe járnak, innen tudok a pánikról.) Az angol könyveket a szülőknek kell megvenni – tehát messze nem egy olcsó mulatság – de az iskolában kötelezően foglalkoztatott angol nyelvi lektort az állam fizeti. Ezt a fizetést kívánják megspórolni, s valamilyen ideológiai köntösben igazolni a bezárást – filozófálnak a szülők.


Normálisak ezek a szülők? Vagy csak rémhíreket terjesztenek? Normális Lipót polgármestere, hogy pont ilyen iskolába vágta a fejszéjét? Normális a kormány, hogy pont egy ilyen helyre megy évet nyitni, ha egyszer épp a bezáratás a szándéka?


Egy kicsit ismerem a Szigetközt, Kisbokdak, Püski, Dunaremete, Lipót régóta a helyi buszjárattal utaztatja a gyerekeket egy helyre. Valamikor én is itt döcögtem Püski felé, vagy ha jobb idő volt tekertem a biciklimmel. Ha most lennék gyerek és ott élnék, remélhetően Lipót felé döcögnék, a térség elit kéttannyelvű iskolája felé.


Hoffmann Rózsa az államosításról beszélt a megnyitón, de akkor milyen beleszólása lesz az iskolába Lipót polgármesterének, aki úgy véli, a térségben lakók ilyen iskolára vágytak. Mennyivel lesz jobb, ha államosítják, elveszik az önkormányzattól a fenntartást, vagy épp megszüntetik a kéttannyelvűséget? Egyáltalán semmit sem értek, de jó jel, hogy a lipótiak nem akarják megérteni a világot, hanem teszik a dolguk. Most vagy ők normálisak egyedül, és mindenki más hülye, vagy fordítva.

0 Tovább

Méltányosság-blog

blogavatar

A blogon a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzőinek bejegyzései olvashatók.

Legfrissebb bejegyzések

Utolsó kommentek