Tom Bako a Székelyföldről immigrált az Egyesült Államokba a középiskola befejezése után. Politikatudományi tanulmányait a towsoni egyetemen végezte, Baltimore mellett. Egy kis felsőoktatási reformmal foglalkozó nonprofit szervezetnél irányít kutatási és gyakornoki programokat Washington, DC-ben. A Potomac túloldalán, Alexandria, VA-ban él feleségével és fiával.

Az alábbi szöveget a szerző közvetlenül a Méltányosság Projekt Amerika sorozatába írta.


Mielőtt részletezném a három rendhagyó hónapot, amit a Heritage Foundation-nél töltöttem 2010 tavaszán, hadd szóljak egy pár szót magamról bemutatkozásképpen. Életem első 18 évét székely szülővárosomban, Sepsiszentgyörgyön éltem le, és pár hónapra a sikeres érettségim után költöztem az Egyesült Államokba, egyetem végett. Négy évvel később befejeztem a politikatudományi tanulmányaimat Towson University-n, Maryland második legnagyobb állami egyetemén, miközben boldogan el voltam jegyezve életem szerelméhez, aki ma a feleségem (két nappal az első heritage-i napom előtt esküdtünk).

A Washington, DC-beli Heritage Foundation gyakornoki programja, a Young Leaders Program, országunk fővárosának egyik legnagyobb létszámú és -presztízsű lehetősége karrierjük kezdetén lévő fiatal konzervatívok számára. A program három trimeszterre oszlik--tavasz, nyár, és ősz--a nyári program lévén a legnagyobb és legkompetitívebb (hiszen olyankor szokott a legtöbb egyetemista vakációs lehetőségek után nézni). Nekem a 2010 tavaszi programba volt szerencsém bekerülni, amikor is 2009 késő őszén tudatták velem, hogy januártól májusig részt vehetek az akkori B. Kenneth Simon Center for American Studies (ma Center for Principles and Politics) munkásságában, mint fizetett “research intern” (kutatási gyakornok). Végül három hónapot töltöttem gyakornokként, 2010 január-április közt, mielőtt a program lejárta előtt megkaptam az első teljes normájú állásomat a kis felsőoktatás-reformpárti nonprofitnál, ahol jelenleg is dolgozom.

A Simon Center egyedi része a Heritage Foundation-nek, több okból is. A ma önálló, saját Heritage alelnöki poszttal rendelkező kis központ 2010-ben még az Ed Meese volt Reagan-kori igazságügyminiszter által irányított Center for Legal and Judicial Studies alá tartozott. A két részleg egy emelet két szárnyát foglalja el -- míg a CLJS specifikus alkotmány-, civil- és büntetőjogi kérdésekkel foglalkozik, a Simon Center célja az amerikai köztársaság általános alapító elveinek a filozófiai interpretálása, exegézise, mintegy hidat teremtve az amerikai politikai gondolkodás történelme, különböző filozófiai áramlatok, és a konkrét konzervatív szakpolitika közt, amellyel a Heritage többi része foglalkozik. (Heritage fizikai székhelye Capitol Hill-en sem véletlenszerű; a legfontosabb célközönsége alapításától fogva a Kongresszus két háza és a konzervatív-barát képviselők és szenátorok irodái.) Ellentétben a relatíve nagy bel-, kül-, vagy biztonságpolitikai egységekkel, ahol 5-10 gyakornok is dolgozhatott egyszerre, a Simon Centerben csak hárman voltunk gyakornokok a közel 50 fős 2010-es tavaszi csoportból. Amíg a legtöbb egység aktuálpolitikai kérdéseken dolgozott, ahol a napi hírek, kongresszusi események nagyon fontos szerepet játszanak, addig a mi fókuszunk nagyrészt sokkal időtállóbb, filozófiai, történelmi, biográfiai kutatásban érvényesült. Segítettünk például különböző segédanyagok szerkesztésében diákoknak és tanároknak, a Heritage Guide to the Constitution, illetve a Simon Center elnökének, Matthew Spaldingnak legújabb könyve, a We Still Hold These Truths, mellé. Emellett biográfiai anyagokat gyűjtöttünk konzervatív mozgalmi szereplőkről, illetve én magam Lee Edwards hidegháborús és egyéb kutatásának rendszerezésében segédkeztem. Péntekenként átmentünk az egyik képviselőházi irodaépületbe, ahol a Heritage Congressional Fellows program keretén belül különböző konzervatív akadémikusokat, értelmiségieket, közszereplőket hívtunk meg, hogy beszéljenek a kongresszusi irodákban dolgozó fiataloknak az amerikai konzervativizmus filozófiai, történelmi alapjairól.

A Young Leaders Program nagyon jól szervezett, és az érte felelős dedikált koordinátorok tényleg sokmindent tettek azért, hogy egy hasznos és felejthetetlen élményt nyújtson számunkra. A napi munka mellett sok beszéden, kerekasztal-beszélgetésen, konferencián, és egyéb speciális eseményen volt szerencsénk részt venni, és valóban úgy érezhettük, hogy szerves részei vagyunk a Heritage kultúrának és légkörnek. Bár a legtöbb gyakornokkal ellentétben én nem laktam a Heritage által szolgáltatott és menedzselt, egyébként nagyon drága, bentlakásban (hiszen a feleségemmel a gyakornokságom előtt pár nappal költöztönk össze Baltimoreban, ahol ő még egyetemen volt és ahonnan én nap mint nap bejártam DC-be), így is elég alkalom adódott a társaimmal való szocializációra, úgy maradandó barátságok, mint hasznos szakmabeli kapcsolatok kialakítására.

Bár végtelenül hálás vagyok azért a három hónapért, amit a Heritagenél töltöttem, vannak bizonyos hátulütői, amelyeket nem tudok szó nélkül hagyni. Egy olyan agytröszt, amely kimondottan az (amerikai értelemben) liberális, balra hajló szervezetek sikereire való reakcióként jött létre, és amelynek célja egy alternatív konzervatív szakpolitika kidolgozása, mindig is egy ideológiailag vezérelt, valamennyire rigid, doktriner operáció lesz. Aki azzal a reménnyel vagy illúzióval néz a Heritage-re és társaira a jobboldalon, hogy céljuk a nyílt, objektív, “valóság-orientált” kutatás, ellentétben egy konfrontációs, célorientált, valamelyest propagandisztikus beállítottsággal, annak előbb-utóbb ki kell ábrándulnia belőlük. Másodsorban -- és erről szólok bővebben a jövő heti vendégposztomban az “American Exceptionalism” ideológiájáról -- sajnos a Heritage a 2000-es évek elején, a 9/11 tragédiára való válaszként radikálisan eltávolodott a konzervatív mérséklet, a nemzeti érdek és non-intervencionizmus külpolitikájától, teljesen átvéve a Bill Kristol/Project for a New American Century-féle, új-Wilsoniánus, világmegváltó nézeteket, amelyek ma dominálják a (neo)konzervatív diskurzust az Egyesült Államokban. Ezektől eltekintve semmiért nem adnám a rövid időt, amelyet a Heritage-nél töltöttem, és amely úgy a karrierem, mint az intellektuális odüsszeiám szempontjából elengedhetetlen volt.